Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, május 10, 2024

A kamra

Ez a bájos macska

mostanában élelmiszerraktárnak használja a kertet. 

Korábban is jelent már meg madártetem a rekortánon, Apa éles szeme azonnal kiszúrta, hogy a macska garázdálkodott, de akkor még próbáltam védeni a négylábút olyanokkal, hogy "ő? biztos nem. a rigó berepült a kertbe, meglátta a virágaimat és óó, de gyönyörű a Judit kertje, páff, szívinfarktust kapott". De amikor a második meg a harmadik rigó is szívinfarktust kapott, akkor elég kínos lett a szitu, és be kellett látnunk, hogy egy madárgyilkost melengetünk a keblünkön és a takarónkon.

Aztán jöttek az egerek. Némelyik még él, amikor behozza a kapu alatt a kertbe, a szájában. A legtöbbet megeszi, a szemünk láttára. Ropog a csont a foga alatt, videót is készítettek róla. Mostanra pedig akkora rutinja lett a ragadozásban, hogy meg se eszi a zsákmányt, nem éhes, egyszerűen hozahozza nekünk és beteszi a trambulin alá, a raktárába.