Egyéb változások

Az émelygés és hányás kombináció ezidáig elkerült. Az étkezési szokásaimon nem sikerült érdemben változtatnom, de mostanra sikerült minden kajától görcsöt kapnom: nem ízlik semmi, nem kívánok semmit, ami elérhető, vagy megkapható, viszont egyre többet vágyakozom a földrajzi helyzetből és éghajlatból következően megkaparinthatatlan gyümölcsök után, úgymint mézédes görögdinnye, cseresznye, vagy földieper. Az éjszaka közepén szilvalekváros derelye illatára ébredek, aztán szomorúan legyintek és visszafekszem.

Nem hízom, de a hasamon már látszik egy kis dudor. Próbáltuk lefényképezni, de a fotón nincs kivehető íve a hasamnak, élőben viszont szerintem látványos a különbség.

Akárhogyis, ennyi elegendő ahhoz, hogy ne tudjak hasonfekve aludni, ami szintén megvisel. Minthogy napokat tudnék végig aludni (vita tárgya, hogy fáradékony vagyok-e vagy csak szimplán elhagytam magam), de máris hosszú ideig kell forgolódnom, míre találok olyan pózt, amiben el tudok aludni. A hajnali kelésről szerencsésen leszoktam. Ha nem lennék marha éhes reggelente, végig tudnám aludni az egész délelőttöt minden nap.

A hason fekvésnek nem csak a hasam, de a melleim is akadálya, nagy meglepetésemre B75-ről alig egy hét leforgása alatt C85-re újítottam, ami egyrészt boldogság (mindig nagyobb melleket akartam), másrészt fájdalom. Most, hogy úgy festek, mint pornószínész a mellműtét után, és kb ugyanannyira fáj is, átértékelem a plasztikai sebészet helyzetét, a természetes úton előálló méretnövekedés mégis csak vonzóbb megoldás, a hatékonysága megközelíti a műtétét, hasonlóan gyors eredményt hoz, majdnem akkora fájdalommal jár, bár nem kevésbé költségkímélő megoldás, már ami a terhességgel járó járulékos költségeket illeti (kiságy, babakocsi, stb.)

Az eredmény tartósságáról viszont csak később fogok tudni beszámolni.