6 és fél
6 és 7 hónap között igazán interaktívvá válik a gyerek. Látványosan fejlődik, igazi büszkeség. Már nem az a hátonfekvő homokzsák, aki korábban volt, magyaráz, mutogat, nevet, dühös, akar, nem akar, érez, simogat, és ráncigál. Keresi Apát napközben, lesi az ajtót, berángatja a játékait a kiságyába a rácson keresztül, jelzi, ha jóllakott, és imádja pohárból inni az ásványvizet ebéd után. Tiszta röhej.
A zenélő játékokkal elszórakoztatja magát, de ha kell, rárepül a kontrollerek vezetékeire, és úgy hasít előre, mint semmi másért. Öltözni nem szeret. Az almát szereti, a sütőtököt nem.
Hónalji alátámasztással már állni is tud, kapaszkodik egy kézzel és a másikkal megfogdos olyan tárgyakat, amiket fekve nem lehet. Nagyon örül olyankor. Eleinte lábujjhegyen áll, aztán lassan leteszi a sarkát és rendesen támasztja magát. A tükörben meg nem csak nézegeti magát, mint korábban, hanem megérinti a tükörképét, és örül magának.
Megrág, amit csak lehet, (nem érti, hogy a vezetéket nem lehet), és tiszta nyál minden, amerre járt, így ha meg is szökik, könnyen meg lehet találni a lakásban. Csak követni kell a nyomokat.
Tegnap volt egy kis riadalom, eltűnt a jelzésnek szánt biztosítótű a játszószőnyegéről és azóta sincs meg. Remélem, nem nyelte le. Eddig minden rendben, de ha kell, elvisszük megröntgeneztetni a gyereket.
Az alultápláltságot meg kezdem figyelmen kívül hagyni. Olyan mosolygós, csillogó szemű egész nap, mint amilyenek az alultápláltak csak szeretnének lenni. Tiszta izom a háta, egész nap pörög, mint a búgócsiga, csak akkor marad nyugton, ha alszik. Valószínűleg a helyi védőnőnek lesz igaza és egyszerűen csak arról van szó, hogy amit megeszik, azt le is mozogja. Meg hát én se vagyok átlagsúlyú. Szülés után 48 kilóval, milyen lenne a gyerekem? Különben is mindig annyit eszik, amennyi beléfér, aztán szól, hogy nem kér többet. Hogy lenne már alultáplált?! Borzalom.
Foga nincs, de hetek óta úgy halljuk, mintha kocogna a kanál a szájában. De semmi. Elég érdekes. Egyébként meg jól viseli az utazást, a bevásárlást és a hoki edzést is, pedig ott szerintem hideg van. Én legalábbis fázom.
Az elalvás megy nehezen mostanában, sokat kell simogatni a hátát, mire elalszik. Korábban csak letettem és már aludt is, nem volt reklamálás, hát most van. Többször bemegyek megnyugtatni, és elmagyarázni, hogy itt leszek kint, amíg ő alszik. Elég nehezen hiszi el.
A zenélő játékokkal elszórakoztatja magát, de ha kell, rárepül a kontrollerek vezetékeire, és úgy hasít előre, mint semmi másért. Öltözni nem szeret. Az almát szereti, a sütőtököt nem.
Hónalji alátámasztással már állni is tud, kapaszkodik egy kézzel és a másikkal megfogdos olyan tárgyakat, amiket fekve nem lehet. Nagyon örül olyankor. Eleinte lábujjhegyen áll, aztán lassan leteszi a sarkát és rendesen támasztja magát. A tükörben meg nem csak nézegeti magát, mint korábban, hanem megérinti a tükörképét, és örül magának.
Megrág, amit csak lehet, (nem érti, hogy a vezetéket nem lehet), és tiszta nyál minden, amerre járt, így ha meg is szökik, könnyen meg lehet találni a lakásban. Csak követni kell a nyomokat.
Tegnap volt egy kis riadalom, eltűnt a jelzésnek szánt biztosítótű a játszószőnyegéről és azóta sincs meg. Remélem, nem nyelte le. Eddig minden rendben, de ha kell, elvisszük megröntgeneztetni a gyereket.
Az alultápláltságot meg kezdem figyelmen kívül hagyni. Olyan mosolygós, csillogó szemű egész nap, mint amilyenek az alultápláltak csak szeretnének lenni. Tiszta izom a háta, egész nap pörög, mint a búgócsiga, csak akkor marad nyugton, ha alszik. Valószínűleg a helyi védőnőnek lesz igaza és egyszerűen csak arról van szó, hogy amit megeszik, azt le is mozogja. Meg hát én se vagyok átlagsúlyú. Szülés után 48 kilóval, milyen lenne a gyerekem? Különben is mindig annyit eszik, amennyi beléfér, aztán szól, hogy nem kér többet. Hogy lenne már alultáplált?! Borzalom.
Foga nincs, de hetek óta úgy halljuk, mintha kocogna a kanál a szájában. De semmi. Elég érdekes. Egyébként meg jól viseli az utazást, a bevásárlást és a hoki edzést is, pedig ott szerintem hideg van. Én legalábbis fázom.
Az elalvás megy nehezen mostanában, sokat kell simogatni a hátát, mire elalszik. Korábban csak letettem és már aludt is, nem volt reklamálás, hát most van. Többször bemegyek megnyugtatni, és elmagyarázni, hogy itt leszek kint, amíg ő alszik. Elég nehezen hiszi el.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home