Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, március 03, 2008

6 hónapos

Hirtelen sokat nőtt ez a gyerek. Lehúzza a kezével a rácsvédőt, hogy kilásson az ágyból, kidugja a lábát a rácsok között, olyan gyorsan odanyúl olyan tárgyak felé, amelyek mellett elhaladunk, hogy észre se veszem, csak hogy az előbb még nem volt semmi a gyerek kezében, most meg van. Segíteni akar ajtót nyitni, kalimpál a kulcsok felé, amikor hazaérünk, és úgy nyeli a reszelt almát, hogy alig tudom tartani vele a tempót.

Mindenkire mosolyog, és egyre több érezelmet tud közölni a maga módján, szavak nélkül. Mikozben egyre több hangot használ, és nagyon dühös is tud lenni, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Lecserélük a mózeskosarat sportülésre, és szombat óta be tudja kapni a lábát.

Ma lett 6 hónapos. Nagyfiam van már.