5 hónapos lurkó

Zénó nemsokára 5 hónapos lesz. Az étvágyával kapcsolatban elgondolkodtam azon, volt-e értelme áttérni a tápszerre. 2 hónapos korában, amikor leszokott az anyatejről, 100-110 grammot evett alkalmanként és az orvos kilátásba helyezte, hogy ez egy idő után nem lesz elég.

Most, 5 hónaposan sem eszik 150-nél többet, ráadásul naponta csak 5x eszik, nem 7x, mint anyatejes korában. Akkor most volt elég tejem, vagy sem? Amikor állandóan úsztam a tejben, naponta 3x öltöztem át tejfoltok miatt és etetés alatt a másik mellemből folyamatosan folyt a tej.

Nem mondom, hogy bánom, mert egyszerűbb így, könnyebb, tisztább, pihentetőbb. Könnyebb, mert bárhol meg tudom etetni, a cumisüveget elő tudom venni ott is, ahol a mellemet nem. Tisztább, mert nem kell állandóan tocsognom a tejben, etetés után átöltöznöm, átöltöztetnem a gyereket és esetleg az ágyneműt is kicserélnem. És pihentetőbb, mert tápszerrel Apa is meg tudja etetni a fiút éjjel, amíg én alszom.

A következő gyereknél majd meglátjuk, lesz-e szükség tápszeres kiegészítésre. Mindenesetre, amíg nem látom a gyereken az éhség jeleit, addig legközelebb nem nyúlok tápszerhez. Vagy nem.

Azért az megnyugtató, hogy láthatóan nem vagyok olyan paramami, mint egyes fórumozó ismerőseim. Nálam nem para, ha nem eszik rendesen a gyerek. Valószínűleg nem éhes. Ha éhes lenne, nyilván enne. Nem para, ha nem alszik napközben. Ha álmos lenne, elaludna. Majd alszik éjjel. Azzal nincs gond. Nem esek hanyatt, ha Apa elvisz vacsorázni, engem más dolgokkal is boldoggá lehet tenni és főleg nem dicsekszem el a nyilvános fórumon, ha a díszvacsora után Apával felnőttjelenet zajlik. Ha minden alkalommal elújságolnám a fórumon, ha felnőttműsor megy a hálószobában, valószínűleg kitiltanának a helyről. Őszintén meglep, hogy másoknak ez ritkaság egy vagy két gyerek után.

Viszont fáradok. Bármikor el tudnék aludni nap közben, ami eddig nem volt rám jellemző. 5 hónapja szaggatottan, és keveset alszom. Persze éjjelente 1 etetést átvesz tőlem Apa, de így is fárasztó. A korán kelés, a készenlét, a monoton program, a magamban beszélés, minden. Megszoktam már, hogy mindent kommentálok, amit teszek. Emberek között ez nem annyira ciki talán, ha tolom a babakocsit és beszélek a gyerekhez, de ha véletlenül egyedül jutok el a boltba, és úgy beszélek magamban, na az már gáz. Remélem, nem túl gyakran fordul elő velem.

Jól esik, ha valaki átveszi a gyereket. Apa vagy nagyszülők, mindegy. Olyan volt már, hogy el tudtam menni ide-oda napközben, amíg valaki vigyázott rá, de most fordult elő először, hogy Nagypapa elvitte sétálni a gyereket és én maradtam otthon. Eleinte ide-oda szaladgáltam a lakásbna, mint aki keres valamit, aztán rájöttem, hogy nem kell keresgélni, Nagypapa elvitte sétálni. Na, az furcsa volt. De hamar belejöttem, tudtam nyugodtan dolgozni, porszívózni, ami zajos és a fiú nyavalyog miatta. Na, ennyi hátránya van a nagyteljesítményű porszívónak, az előbbihez képest, amellett simán el is aludt a gyerek, nem zavarta különösebben.

Újdonságok tekintetében egész jól állunk. Megtanulta visszatenni a cumit a szájába. Ez komoly előrelépés az előbbiekben képest, ne becsülje alul senki, eddig csak kitépte a szájából és ordított, hogy nincs meg. Vissza kellett tolni a szájába. Most már utána nyúl és ráharap magától.

Nem megy viszont az evés, lusta kinyitni a száját, zokon veszi a pépes kaját, akármi legyen is az. Az átfordulást is hanyagolja, pedig eddig ment, de mostanában inkább csak ordít, hogy fordítsam meg. Kedves, lusta kis gyerek.