Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, január 13, 2008

4 hónapos


Kezdem érteni azokat a szülőket, akik csak áradozva tudnak beszélni a gyerekükről. Az én fiam is tökéletes.

Egy nehézségünk van csak, a korán kelés. Valami miatt 5kor felébred és szórakoztatást kíván. Ha nem kezdünk játszani vele, hangos méltatlankodásba kezd. Hogy a szomszédok hogy bírják, nem tudom, még nem jelentkeztek, de az én türelmem kezd elfogyni. Hiába fektetem le később, akkor is 5kor kel és 9ig fent van.

Feküdni már nem szeret, ülni még nem tud, de nagyon akar. Monitor- és tévéfüggő, ha bekapcsolva talál bármilyen képernyőt, le se veszi róla a szemét. Az arca minden nap változik, ahogy nő. Szerintem már nagyon unja a tejet, kinézi a számból az ételeket, holnap meg is kérdezem a dokit, hogy ehet-e már valami zöldséget vagy valamit, mert annyira adnék már neki rendes kaját. Biztosan örülne neki.

1 Comments:

Blogger SzaboZsee said...

Ha Zénó többnyire anyatejzik, akkor a doki még kb. két hónapig nyugalomra fog inteni. Ha inkább tápszeres, akkor gyümölccsel már bátran lehet kezdeni. Alma, barack, az biztos tetszeni fog neki.

12:10 de.  

Megjegyzés küldése

<< Home