Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, december 17, 2007

A haverom és én



Végig aludta az egész éjjelt, a hajnali balhé is elmaradt, aztán 8 körül, bágyadtan ébredt. Apa szerint beteg lesz. Én megijedtem, hogy eltörtem a könyök izületét, mert a védőnőnél olyan volt az érintett testrész, mint egy rongybabáé, de semmi jelét nem adta fájdalomnak, aztán kiderült, hogy csak álmos volt és hanyagolta már az izomtónust.


Sétáltunk egyet a friss levegőm, azt is végig aludta, itthon is kába volt, játszott egy kicsit a fehér bocival, aztán megint elaludt.

posted by szokoz | 12:09 du.