Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, december 10, 2007

Felgyorsultak az események

Egy hete jöttem rá, hogy nem szoktam hason fektetni a gyereket, így nincs alkalma gyakorolni a kúszást és az átfordulást. Ejnye. Azóta azonban felgyorsultak az események. Elképesztő dühösen, de már halad előre, ha akar. A dolog szépséghibája az, hogy nem a kezét és a lábát használja a helyváltoztatáshoz, hanem a homlokán támaszkodik, miközben a lábával tolja magát előre. A kezét nem használja, a nyakizma viszont nagyon erős már.

Átfordulásnak viszont semmi jelét nem adta eddig. Ma azonban egyszer olyan dühös lett, és olyan magasra tolta fel a kis fenekét, hogy elbillent oldalra, és ha az a fránya kanapé háttámla nem fogja meg, akkor át is fordult volna a hátára. A büszkeségemhez ennyi is elég volt.

Talán az időjárás okozza, hogy ma kicsit nyűgös napja volt. Sokat nyekergett, sokat aludt. Remélem, nem szúr ki velünk és éjszaka is aludni fog. Tegnap a 3 és 6 órás etetés között nem tudtam visszaaludni. Persze erről se ő tehet, csak szeretnék már aludni egy jót.

Holnap szűrővizsgálatokra megyünk a Heim Pálba. 14 órára vannak időpontjaink, de azt mondják, így is sokat kell várni, remélem, nem kell ott ülnünk egész délután. Lesz koponya- és hasi ultrahang, meg csípőszűrés. A lábát is megnézik talán, a kényszertartás maradványát, amit masszírozni kellett.

Már rég elmúlt 3 hónapos, de hetek óta nem csináltam fotót róla, a költözés meg a pakolászás miatt. Ha megtalálom a fényképezőgép töltőjét, majd pótolom.