Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, december 05, 2007

Költözés

Az elmúlt hetünk eseményekben gazdag volt, de nem Zénó volt a középpontban, hanem a költözés. Zénót napokig nem is láttam. Nézzük sorjában a legfontosabb történéseket:

csütörtök és péntek
megkaptuk a kulcsot a lakáshoz,
2 napig tapétát javítottunk, gletteltünk, festettünk, és parkettáztunk. Főleg Apa.
Zénó a nagymamájával töltötte mindkét napot.

szombat és vasárnap
befejeztük a festést és a parkettázást, aztán
2 napig cipekedtünk a negyedik emeletre. Főleg Apa.
Zénó a nagymamájával töltötte ezt a két napot is.

hétfő és kedd
befejeztük a cipekedést, apróbb cuccokat hoztunk át a régi lakásból,
kialakítottunk egy hangyafolyosót a nappaliban, amin közlekedni lehetett a bezsúfolt bútoraink között,
megterveztük a bútorok végső helyét, és
nézegettük a gyereket, hogy mennyit nőtt az alatt a 4 nap alatt, amíg nem láttuk.
Zénó suttyomban 3 hónapos lett.

Most, hogy a bútoraink a helyükre kerültek és a legtöbb holmink már az új lakásban van, a konyhaasztal helyett íróasztalnál gépelek, internet is van és belaktuk a helyet, jó érzés itt lakni. Talán ilyen jó helyen még sosem laktam, igaz, eddig nem voltam ennyire érzékeny a környék paramétereit illetően. Lakótelepen lakni nagyon jó. Minden közel van. Minden. Egyszerűen minden.

Méterekben kifejezni nem lennék pontos, de percekben talán igen, íme:
1 perc sétával elérhető:
az önkormányzat
a rendőrség
a gyerekorvosi rendelő
a védőnői rendelő
1 játszótér
2 óvoda
a buszmegálló alacsonypadlós buszhoz, ami a városba visz
kozmetikus, fodrász, szolárium

2 perc sétával elérhető:
a bank
a park
a játszóház
iskola uszodával
másik kozmetikus, fodrász, szolárium

5 perc sétával elérhető:
a harmadik óvoda
a másik iskola
cukrászda és fagyizó
harmadik fodrász, kozmetikus, szolárium

10 perc sétával elérhető:
az Auchan
az IKEA
a Pannon ügyfélszolgálat, ha reklamálni támadna kezdem.

Ebben a városban lehet babakocsival közlekedni. Mindenhol van járda. A járdán mindenhol van babakocsi lehajtó és -felhajtó, van közvilágítás, zebra, minden utcasarkon egy utcai szemetes, egyszerűen bámulatos. Még a hentespultnál is előre engednek a babakocsival. Azt ajánlom mindenkinek, hogy azonnal költözzön a lakótelepre. A lakótelepen élni jó. Csak egy dologra kell odafigyelni: ne a negyedik emeletre költözzön a kisgyermekes család, főleg télen ne. Én annyira megörültem a földszinti babakocsi tárolónak, hogy az el is terelte a figyelmemet a lépcsőmászásról és az otthonról elindulás nehézségeiről.

Nyáron valamivel egyszerűbb lesz, de most az öltözködéssel indul a probléma. A lakásban szokatlanul meleg van. Fent nem tudom téli ruhába beöltöztetni a gyereket, mert ráolvad a ruha. De mégis muszáj, mert lent a földszinten meg már fázna meleg ruha nélkül, meg ott amúgy sincs hol öltöztetni. Szóval felveszem a cipőmet, meg a télikabátomat a rohadt meleg lakásban és elkezdem öltöztetni a gyereket. Ha hagyja magát, akkor még csak-csak, de ha nem, akkor rám olvad a kabát, mire végzek. Ha a gyerek megvan, akkor rohanás az ajtóhoz, ajtózárás és indulás a földszintre. Egyik kezemben a gyerek, másik kezemben a kulcs, amivel ki tudom nyitni a babakocsi tárolót. Ha szerencsém van és a többi lakó nem pakolta a lomjait a babakocsim elé, akkor könnyű helyzetben vagyok: beemelem a gyereket a babakocsiba és indulhatunk, ha viszont a majmok bepakoltak a kocsi elé, akkor egy kézzel ki kell szednem a gyerekbicikliket, felnőtt bicikliket, dobozokat, szánkókat a kocsi elől, egyensúlyozni a gyerekkel és megkaparintani a babakocsit. Gyerek be, cuccok vissza, ajtó visszazár. Indulhatunk. Ha esetleg akkor jönnék rá, hogy valami fontos tartozék (a gyerek sapkája mondjuk) fent maradt, akkor 2 lehetőség van: vissza origamizom a babakocsit a tárolóba és felfutok a gyerekkel, vagy lent hagyom a kocsit ÉS a gyereket őrizetlenül és felfutok a sapkáért. Mindkettő rémálom. Olyan helyes az a gyerek, még elrabolja itt nekem valaki.

Bele se merek gondolni, hogy mondjuk nagy ráérős időmben, ha mondjuk bevásárolni indulok, hogy viszem fel a gyereket ÉS a cuccokat a negyedikre. Vagy ellenkezőleg: hogy viszem le a gyereket ÉS a szemetet a negyedikről, ha elindulok otthonról. Mások ezt hogy csinálják? Hagyjam fent a lakásban a gyereket, amíg lemegyek, vagy hagyjam lent a gyereket, amíg felmegyek a szemetes zacskóért? Koszos kézzel nem indulhatok el gyereket sétáltatni, folyton vissza kell tömködni a cumit a szájába. Szóval van mibe belerázódni, de mindenért kárpótol a meleg a lakásban és a szolgáltató helyek közelsége, ahol mindent, de mindent el tudok intézni, amit csak kell.

Komolyan mondom, azonnal költözzön mindenki a lakótelepre. Ezt a helyet nekünk találták ki.

1 Comments:

Blogger Mesike said...

Gratulálok az új kéglihez!
Én a szemetet vinném le először, gyereket addig a kiságyban/járókában hagynám. B verzió: a párommal vitetném ki a szemetet (mikor hazaér).
Bevásárlás: a barátnőm esküszik a hátizsákra. Jó sok cucc (de nem heti nagybevásárlás!) belefér és mellette csípőre ültetve a ded is. Azt, hogy mennyire szakad meg közben az ember lánya, nem számít...

10:54 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home