A harmadik hónap vége

Kezd már határozottan barnának látszani a szeme. Ez megnyugtató, mégsem kell a faházban aludnunk. Hangosan gügyög most már, és egyre többféleképpen, tulajdonképpen ha meglát maga előtt valakit, azonnal beszélni kezd. Utána olvastam, hogy mit kellene tudnia egy ennyi idős gyereknek és csodálkozva tapasztaltam, hogy az én fiam nem is próbálkozik még átfordulással. Hamar rájöttem, hogy azért, mert sosem fektetem a hasára napközben, így esélye sincs gyakorolni ezt a műveletet. Azóta napközben is gyakran fekszik a hasán, nem csak alvás közben. A kúszás is elég jól megy már, igaz, én inkább hívnám ezt a mozgást hernyó hullámnak, mint kúszásnak, de komoly távolságokat tud már megtenni hason, egy dolog aggaszt viszont: hogy vergődik közben, tulajdonképpen dühből halad előre.

Nem szeret fekve lenni, ülni akar már. Ha ölbe veszem, azonnal húzza előre a fejét, gömbölyödik össze, még a lábát is felemeli hozzá legtöbbször. A nyaka nagyon erős már, most a hasát edzi a sok lábemelgetéssel. Még mindig vigyáz a szájában lévő cumira tüsszentés, ásítás és köhögés közben, nagyon vicces olyankor. Ma először olyat tüsszentett, mint Apa szokott: egy nagy 'ááá' kiabálás előzte meg a tüsszentést, komoly pillanat volt, percekig röhögtem rajta. Tiszta Apja, olyan megható.

A kezét még mindig a szájába akarja tömködni, nem jött még rá, hogy nem fér be, ezért kitartóan próbálkozik. Közben jelentős mennyiségű nyálat ereget, ami a szakkönyvek szerint a fogzás előjele. Éljen.

A cumisüveg látványára már megnyugszik, ha éhes, köti már a kaja fogalmat a vizuális élményhez, vagy az is lehet, hogy csak megtanulta nyugodtan kivárni a tejet. Mindenesetre a kezével próbálja már tartani az üveget, és közben az én kezemet is simogatja a finom, puha tenyerével. A kezét is nyitva tartja, alvás közben sem szorítja úgy össze, mint eddig.

Most, hogy a lényegesebb dolgokat együtt összefoglaltuk (közösen szedtük össze, hogy mivel lehet eldicsekedni), Zénó el is aludt. Kint tiszta fehér minden, leesett az első komoly hó, ami meg is maradt.

Végezetül leírom a hétvége legviccesebb átköltését, amit Manó énekelt el Zénónak egyik este:
Én elmentem a vásárba fél pénzzel
Zénót vettem a vásárban félpénzzel
Zénó mondja: e-e-e
Kárikittyom, édes tyúkom,
mégis van egy félpénzem.