Minden nap más

Minden napunk egyforma és mégis más.

A játékokat már rutinosan megfogja a kezével, zörgeti, rázza őket sokáig, nem ejti el. Pár napja próbál a tenyerembe tapsolni, néha sikerül is neki. A fejét sokáig tudja már tartani, a nyakizma is megerősödött. A nyelvével szórakozik, megtanulta kinyújtani és nagyon tetszik neki. Megtalálta a bal kezét is, nézegeti már mindkettőt, ökölbe szorított kézzel és nyitott tenyérrel is. De még mindig az én kezem a sláger, azt szereti legjobban nézegetni, bekapni és magához szorítani is. És egyre több nyálat ereget a szájából. Meg minden vackot a szájába akar préselni. Nagyon szomorú szokott lenni, ha egy nagyobb tárgy, vagy testrész (a saját ökle például) nem fér be oda. Én meg csak röhögök rajta. Nem szép dolog tőlem.

A jövőjét illetően sok még a nyitott kérdés, eddig azt hittem, űrhajós lesz, vagy állatkertigazgató, de a mai sétán, amikor megálltunk az egyetem kapujában és sóvárgó szemmel nézte az épületet, beugrott, hogy talán kertész lesz ő is. Meglátjuk. Mindenesetre megörökítettem ezt a jelentőségteljes pillanatot, amint a babakocsi megáll az egyetem előtt. A kép címe: Zénó egyetemre megy.

Az űrhajós téma azért nyilvánvaló, mert ha ráhúzom az esővédőt a babakocsira, tisztára úgy néz ki, mintha szkafander lenne a gyereken. Mintha csak kiképzésre indulna. Erre rájön az, hogy Apa is repteti a levegőben nap, mint nap, így van alkalma szokni a centrifugális erőhatást és a gyorsulást is.

Az állatkertigazgató, mint foglalkozás pedig azért adja magát, mert minden ruháján valami állat van. Nem értem, virágokat miért nem rajzolnak sose a gyerekruhákra (milyen jól mutatna egy jegenyefa, erdei fenyő, rózsabokor, levendula, vagy orgona egy rugdalózón), de tulajdonképpen az állatfajokat is komoly szelekció éri: maci, zebra, kutya, oroszlán meg pingvin gyakran díszeleg a gyerekruhákon, de mondjuk macska sosem, ahogy denevér, pók, kígyó, menyét, vagy hörcsög soha. Ki érti? Szóval én most állatkertigazgatóra tippelek, mert akinek ennyi állata van, az csakis állatkertigazgató lehet, semmi más. Egyelőre a plüss állatok érdeklik, főleg a csörgőkígyó, aminek tényleg csörög a vége, élő állatokkal nem tárgyal, legalábbis az irodai, Skoda nevű fekete spániellel nem vette fel a kapcsolatot. Talán ha világítana, színes lenne, vagy zörögne, nagyobb sikert aratna a fiamnál.

Szóval minden napunk egyforma, Eszünk, játszunk, sétálni megyünk, alszunk, és kezdődik elölről minden. Viszont minden nap mutat valami trükköt,minden nap növekszik a súlya, kinő egy-két ruhát, és igyekszik változatosan szervezni az éjszakákat: mikor ébred fel, hány órát alszik egyhuzamban, mennyit eszik, és hányszor kell felkelni hozzá.

A hosszabb kiruccanásokat jól viseli, ma voltunk az irodában Apánál, előtte meg egy nagyot sétáltunk a Feneketlen tónál meg az egyetemi arborétumban. Visszafelé Tesco kör is volt, alig méltatlankodott, nagyon jól viselkedett.