Napirend és hadiállapot

Ezt a képet azért tettem ide, hogy legalább itt néha lássam aludni ezt a gyereket. A szuperhős leszokott az alvásról.

A napirendünk egész jól kialakult már, 19-kor van fürdés, most már nagyon szereti a vizet, nem ordít, élményszámba megy. Aztán eszik 1-kor, 5-kor, 8-kor, 11-kor, 14-kor, 16-kor és megint jön a fürdés és az utolsó kaja 19-kor.

Az éjszakai periódus 16 órától 6ig tart, a kettő között igyekszik ébren lenni. Vicces, ahogyan reggel 5kor eszik, alszik, aztán egy óra múlva ordít, hogy unatkozik. Ha nem akarok hajnalban, álmosan, pizsamában, a kihűlt lakásban az ágya mellett rostokolni és szórakoztatni, (és általában ezt nem akarom), akkor átviszem hozzánk, és felkapcsolunk neki egy kis lámpát. A lámpafény bámulásával nyerünk úgy egy órát, közben ki-ki felébred, az megsimogatja, beszél hozzá, visszatolja a cumit a szájába és alszik tovább. 7 körül már aktívan kell szórakoztatni, nem tűri, hogy aludjunk mellette. Hétvégén, vagy ha nem rohan senki sehová, akár 9-10 óráig is ágyban lehet lenni vele, ami nagyon pihentető tud lenni.

Napközben az etetések között erőszakkal tudom csak rávenni az alvásra (leteszem, betakarom és addig sustorgok a fülébe, amíg becsukja a szemét, de addig persze ordít), de alig fél óra alvás után felébred. Hurrá. Ebéd után sétálni megyünk, azt nagyon szereti. Régebben elaludt a friss levegőn, mire kiértünk a sarokra, de most nem hajlandó becsukni a szemét egy pillanatra sem, csak nézelődik. Hasrafordítani se lehet, mert akkor nem lát semmit és azt nagyon zokon veszi.

Aztán ahogy lemegy a nap, 16 óra körül, elálmosodik, és jön a hosszú alvás, 19 körül fel kell ébresztenünk, és irány a víz. Ha nem ébresztjük fel, 5-6 órát alszik ilyenkor. Éjjel általában nincs lármázás, nagyon rendes gyerek.

Nappal meg nézegeti a kezét, meg a játékokat, nyúl a tárgyak után, imádja a színes műanyag vackokat, ha föléhajolok, meg akarja érinteni az arcomat, addig kalimpál a levegőben, amíg hozzám ér és mosolyog. Az öltözés-vetkőzés unalmas dolog, azt nem szereti, meg macerás is. Beszélgetni is tud már, hangokat mond, gügyög, néha egész hangosan. Chopint szereti, Bachot nem. A rockzenével kapcsolatban eltérő véleményen vagyunk az apjával, szerintem nem szereti, Apa szerint igen. Mit mondjak..

Szóval napközben megy a mókázás, huncutkodunk, beszélgetünk, nevetgélünk, énekelünk, zenét hallgatunk, sétálunk, pihenünk és ha kell, menekülünk a védőnő elől.

Kövérnek nem mondanám, ha jó húsban van a fiú, és amióta nem a világoskék cuccait adom rá, hanem a menő sötétbarnákat, egész divatosnak érezzük magunkat, még a fotók is jobban sikerülnek, állítom.

Most, hogy megy a játékok megfogása egy kézzel és hadonászás a műanyag kacsával, itt az ideje, hogy nehezebb dolgokkal is megbírkózzunk. Majd jelentkezem, ha megy a deriválás, integrálás, vízvezetékszerelés és egyebek.