Jeles nap
Nagy jelentőséggel bíró nap volt a mai, bár hozzáteszem, hogy mostanában szinte minden nap annak tűnik nekem, elég hozzá az is, hogy egy nappal idősebb a gyermek. De ma ennél sokkal több dolog történt.
Először is, megfigyeltem, hogy ugyanakkora tejkészletem van már 3 hete, ami régebben soknak számított, de ahogy nő a gyerek, egyre többet kell ennie, és lassan elérem azt a határt. Így az apja ma kijelölte a napi elfogyasztandó folyadékmennyiséget és ellenőrzi is. Estére lett is eredménye: 110 g-ot fogyasztott a gyerek vacsorára (kedves laikusok: az azt jelenti, hogy sokat).
A tegnapi búbánatos hasfájós ordítós nap után arra is rájöttem, hogy sokkal jobban kell figyelnem, hogy mit eszem. Ezzel máris könnyebb lett az életünk, sőt, az olyan apróság is boldoggá tesz, ha a gyerek nem ordítja végig az egész napot. És ez csak attól függ, hogy én mit eszem. Éljen.
Délután pedig elkezdtem a gyerek komolyzenei ízlésének formálását, egy könnyed Mozart fuvaolaversennyel kezdtünk az ötórai szunyókálás alatt. Szerintem tetszett neki. Ezt nagyon fontos lépésnek értékelem és rettentően büszke vagyok rá.
Holnap lesz a drága 3 hetes kereken, és már 3700 g-ot nyom a mérlegen. Az esti fürdés alatt ma először egy pillanatra élvezte is a vizet, ami azt jelenti, hogy volt 1-2 másodperc, amíg nem ordított torka szakadtából, mint eddig minden alkalommal. Ezt az apja értékeli fontos lépésnek és rettentően büszke rá. Attól fél ugyanis, hogy miattam nem lesz a gyerek olyan balaton-fan, mint amilyen ő.
A mosolygással is elég jól állunk, gyakran húzza félre a szája szélét, amit az elfogult szülők máris mosolygásnak definiálnak, holott simán lehet az egyszerű arcizom mozgatás is, minden cél nélkül. De az kétségtelen, hogy rettentő erős a kisfickó, szinte kilöki magát a kezemből és már majdnem mászik előre, ahogy hasonfekve a kezeivel kitolja magát. Csak meg ne szökjön itt nekem.
Először is, megfigyeltem, hogy ugyanakkora tejkészletem van már 3 hete, ami régebben soknak számított, de ahogy nő a gyerek, egyre többet kell ennie, és lassan elérem azt a határt. Így az apja ma kijelölte a napi elfogyasztandó folyadékmennyiséget és ellenőrzi is. Estére lett is eredménye: 110 g-ot fogyasztott a gyerek vacsorára (kedves laikusok: az azt jelenti, hogy sokat).
A tegnapi búbánatos hasfájós ordítós nap után arra is rájöttem, hogy sokkal jobban kell figyelnem, hogy mit eszem. Ezzel máris könnyebb lett az életünk, sőt, az olyan apróság is boldoggá tesz, ha a gyerek nem ordítja végig az egész napot. És ez csak attól függ, hogy én mit eszem. Éljen.
Délután pedig elkezdtem a gyerek komolyzenei ízlésének formálását, egy könnyed Mozart fuvaolaversennyel kezdtünk az ötórai szunyókálás alatt. Szerintem tetszett neki. Ezt nagyon fontos lépésnek értékelem és rettentően büszke vagyok rá.
Holnap lesz a drága 3 hetes kereken, és már 3700 g-ot nyom a mérlegen. Az esti fürdés alatt ma először egy pillanatra élvezte is a vizet, ami azt jelenti, hogy volt 1-2 másodperc, amíg nem ordított torka szakadtából, mint eddig minden alkalommal. Ezt az apja értékeli fontos lépésnek és rettentően büszke rá. Attól fél ugyanis, hogy miattam nem lesz a gyerek olyan balaton-fan, mint amilyen ő.
A mosolygással is elég jól állunk, gyakran húzza félre a szája szélét, amit az elfogult szülők máris mosolygásnak definiálnak, holott simán lehet az egyszerű arcizom mozgatás is, minden cél nélkül. De az kétségtelen, hogy rettentő erős a kisfickó, szinte kilöki magát a kezemből és már majdnem mászik előre, ahogy hasonfekve a kezeivel kitolja magát. Csak meg ne szökjön itt nekem.
posted by szokoz | 9:18 du.
3 Comments:
Szolgálati közlemény: A Tisztelt Nagyérdemű megnyugtatása végett, a kisded zenei nevelését átveszem, mától fogva Tankcsapdát hallgat!
HÉHÉ! Minden bébinek szüksége van Mozartra. Rögtön az anyaterj után.
Hajrá violinkulcs!
Ma kaptunk egy Beethoven bébi CD-t is, gyerekeknek válogatott darabokkal. Alig várom, hogy meghallgassuk, amikor Apa reggel lelép!
Megjegyzés küldése
<< Home