Itthon

Jól telt az első éjszakánk itthon. Nem akarom elkiabálni, hogy máris beállt az éjszakai evések ritmusa, de szinte így van. Nappal több törődést igényel, nem lehet csak úgy ledobni az ágyába evés után, mint éjjel, de azért nem mondhatom, hogy sokat panaszkodik.

Hétfőn kapunk egy mérleget a biztonság kedvéért, hogy lássam is, hogy tényleg eszik-e ez a gyerek, vagy csak nyammogja a semmit. Mert ugyan én gyakran azt hiszem, hogy már az agya helyén is tej van, egy óra múlva kezdi újra. A kórházban mindenesetre jól evett.

Egy kicsit zokon veszem tőle, hogy én úgy oda vagyok érte, ő meg annyit se mond, hogy 'hé, Te is jófej vagy', de úgy döntöttem, kap még egy kis időt az érzelemnyilvánításra. Most csak néz rám kiváncsian a nagy szemeivel, és persze ha elég közel vagyok hozzá.