Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, július 18, 2007

33. hét

Ezen a héten a gyerek kb 1,7 kg és 40 centi nagyságú a szakirodalom szerint. Én ebből nem érzékelek semmit, csak a mozgást a hasamban. Egyre kevesebbet rúgdos, ahogy nő, kevesebb a hely, bukfencezni már nem tud, csak pöffeszkedik. Gyakorlatilag fejen áll a hasamban. Hetek óta ugyanarra a helyre nyújtja ki a lábait, a jobb oldalamon a bordáim alá. Olyankor kikerekedik az oldalamon egy dudor, és kemény is lesz, ahogy odatolja a lábát. Én nem is rúgdosásnak érzem, csak nyújtózkodik a drága, kifeszíti magát keresztben, aztán visszagömbölyödik.

Én 58 kg vagyok. Nem értem, miért 2 kilónként hízom hirtelen, és nem mondjuk folyamatosan, mint mások. A hasam látványával pedig nem tudok betelni, minden tükröződő felületen magamat bámulom, amerre csak járok.

A gyerekholmik beszerzésével már kezdünk egyenesbe jönni, ma megvettük az első csomag pelenkát is, new born méretben, aminek rettentően örültem. A babakocsi kérdés is megoldódik egy héten belül, aztán már csak pár apróság kell és mindennel készen leszünk. Gondoltam, hogy megmondom mindenkinek, aki látogatóba jön, hogy ha nagyon akar hozni valamit, hát csapjon a hóna alá egy csomag újszülött pelenkát. Az a leghasznosabb ajándék, amit vihet magával az ember, minden mást már úgyis beszereztünk, ami kellhet. A kismackós gyerekruhák meg tök idegesítőek, a gyerek úgyse látja, mi van a hasára hímezve, engem meg felidegesít, úgyse adnék rá ilyesmit.

Vettem málnalevél teát, meg gátmasszázsolajat is, remélem, hasznát fogom venni mindkettőnek. Mindenki dícséri őket a fórumokon.

Igyekszem nem megszülni a következő 3 hétben, amíg az orvosom szabadságon van. Nemsokára megyek ctg-re, ott még sose voltam, nagyon kíváncsi vagyok rá. Azt mondták, azt a szülőszobában csinálják, úgyhogy lesz alkalmam megtekinteni a helyiséget, amíg fekszem ott mozdulatlanul.

A barátnőim mind megkerestek a héten, hogy megkérdezzék, hogy bírom a hőséget. Kedvesek. Hát, jól. Szerintem ezt a szokatlan trópusi hőséget akkor sem viselném jobban, ha nem lennék terhes. Elvégzem, amit kell, takarítok is néha, étvágyam ugyan nincs, de folyadékkal meg gyümölccsel jól elvagyok, és nem megyek a levegőre, csak ha muszáj. A kocsiban van légkondi, igazából a lakásban lenni a legrázósabb. Szerintem most 30 foknál több van a szobában.

Még most sem dagad a bokám látványosan (a strandon súlyosan bedagadt bokákat fedeztem fel a hétvégén), nem fáj a hátam, nincs visszerem, aranyerem, nem vagyok felvizesedve, igaz, kímélem magam és mindenben van segítségem. A testmozgást is abbahagytam, kivéve, hogy a lábfejemet tornáztatom rendszeresen. Most pedig a lábfrissítő lábáztató folyadékot is bevetettem, amire már régen készülök, csak nem volt akkora lavórunk, amibe belefér mindkét lábam, de ma rájöttem, hogy a gyerekkád megfelelő méretű, és erre a célra pont megfelel. Most is hideg vízbe mártom a lábam, így elviselhető ez a meleg, aztán megpróbálok valahogy aludni.

Emlékszem, tavaly júniusban be kellett kapcsolni a fűtést, most meg itt ez a hőség. Egyedül abban bízom, hogy ilyenkor a szúnyogok is a lábukat áztatják valami pocsolyában és eszükbe se jut berepülni a tetőtéri ablakon.