Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, július 11, 2007

32. hét




A felső képen egy tappancs látható, az alsón pedig megfigyelhetjük Apa egyedülálló fejszerkezetének hű mását és a nagy szemeket, amiket állítólag nem tőlem örökölt a gyerek.

Kaptunk új védőnőt. Azt hittem, csak szeptemberben fog szabadságra menni, azért mondta legutóbb, hogy majd a lányok kijönnek megnézni engem meg a gyereket, de már ma reggel egy új, fiatal védőnő fogadott, a régi ugyanis nyugdíjba ment.

Ez szerintem jó hír. Az új védőnő szerintem fiatalabb nálam és nem nézem ki belőle, hogy van már gyereke, így vélhetően sok hasznos tanácssal fog ellátni a gyerekgondozást illetően. Egyelőre a szavát sem hallani, de szó szerint, elsusmog magában, néha mosolygok, és visszasusmogok neki, szerintem ő se érti, amit én mondtam, és ez így jó, ahogy van.