27. hét

Ahogy elkezdődött a harmadik felvonás, én rögtön ájuldozom a melegben, lihegek a lépcső tetején, óriásinak látom a hasamat, és nagyon nagyon terhesnek érzem magam.

Meg akartam keresni az interneten, hogy mit lehet tudni a kórházról, milyen a felszereltsége, személyzete, de nem találtam semmit. Nincs a bababarát kórházak között, de azért nem a legrosszabb a városban. Elolvastam a fórumozók hozzászólásait, de ezek már 2-3 éves gyerekekkel ülnek otthon, stabil közösség, és a gyerekbetegségekről meg fejlődési szakaszokról magyaráznak a címben szereplő kórház helyett. Kb 15 oldalnyi bejegyzés végig olvasása után meguntam és regisztráltam. Megkérdeztem őket, hogy akkor a kórházzal mi van.

Megnyugtattak, ami a felszereltséget illeti, a szülésznők nagyon jók, a csecsemő ápolók is rendben vannak, 3 ágyasak a szobák, és az orvosom kifejezetten gátvédelem párti, hurrá. Meg egyébként kicsi az osztály és családi a hangulat. Bár én kétlem, hogy a válaszadónak és nekem egyezik az elképzelésünk a családias hangulatról.

Hétfőn megyek újabb ultrahangra. Kíváncsi vagyok, mit szól majd a gyerek az ultrahanghoz, mostmár rendesen hall mindent, és egyébként is egész nap képes randalírozni, szerintem már csupa kék-zöld a hasam belülről. Most majd kap megint a jóból.

A fórumon az anyukák a kórház bezárásáról sopánkodnak leginkább, ez most az aktuális téma. Hónapok óta nem tudni, hogy megmarad-e a szülészet, vagy összevonják egy másik kórház szülészetével, ahol többszemélyes szülőszobák vannak és függönnyel vannak elválasztva a vajúdó nők. Jól hallani lehet, hogy ki lett kész hamarabb, és ha nincs szerencsénk, a folyósón várakozó pereputty is beront a túlsó nőhöz, miközben mi még szétrakott lábakkal kiabálunk a szülőágyon.

A legjobb az a hozzászóló volt, aki újságíró iskolába jár és a kútvölgyi bezárásáról akar cikket írni. Ehhez megkérte az összes anyukát, hogy írja le neki, hogy mit éreznek ebben a szituációban, ki mit gondol a kórház bezárásról. Nem járja körbe, hogy mi vezetett idáig, ki hozza meg a döntést, mi befolyásolja azt, mik az indokok mellette vagy ellene, nem kérdezi meg az önkormányzatot, sem a kórházvezetést, ő az anyukák lelki világát akarja összefoglalni egy cikkben a téma kapcsán. Ezúton is gratulálok neki. Sok sikert a tanulmányaihoz.

Mintha megoldódni látszana egyébként a kérdés, azt mondják, marad a kórház, ahol van, nem kell szimultán vajúdni másokkal, de majd meglátjuk. Az orvosomat meg állandóan dícsérik, csupa jót ír róla mindenki, hogy a természetes szülés híve, nem lekezelő, segítőkész, együttérző, de jól felkészült, nagy szakudású orvos, aki megbízható, nem hálapénz centrikus, és nem utolsó sorban kitűnően stoppol. De ezt azért nem szeretném kipróbálni.

Végig jártuk mostmár az összes nagyobb babaszakáruházat, hogy megnézzük, mit, hol, mennyiért lehet beszerezni. Írtunk listát a beszerzendő holmikról, és ma már a végösszeget is kikalkuláltuk, már ami a nagyobb dolgokat illeti. Pelenkát meg úgyis a tescoból fogunk hozni, ha eljön az ideje.

A fórumozást pedig a mai napon be is fejeztem, amit akartam, megtudtam, a többi meg csak felidegesít.