24. hét

Voltam megint orvosnál. Most semmi extra oka nem volt. Kiderült, hogy még mindig teljesen rendben vagyok. Ez egyébként úgy derült ki, hogy megkérdezte, van-e panaszom, és mondtam neki, hogy nincs.

Ez kicsit elgondolkodtatott, ugynis kb háromszor kérdezett vissza, hogy 'de biztos nincs-e panasza'. Mások ezek szerint percekig sorolják a nyűgjeiket? Ilyen szerencsés lennék? Mert vannak persze gondjaim, például hogy éjszaka nehezen találok olyan pózt, amiben el tudok aludni, meg hogy a legkisebb terhes nadrág is leesik rólam, de ezek nem annyira orvosi problémák.

Aztán jött a mentő ötlet, nehogymár panaszmentes legyek, mert az olyan, mintha csak letagadnék mindent, mondtam, hogy nem hízok, hetek óta ugyanannyi a súlyom. Meghallgatta a gyerek szívverését, megnyugtatott, hogy nem álterhességről van szó, mert hallja a gyereket odabent, és megkérdezte: 'Maguknál biztos igazi mérleg van, és nem olyan matricás, mint a gyerekhőmérő, ami mindig ugyanannyit mutat?'

Este élménybeszámolót tartottam G-nak a gyerek mai aktivitásáról. Szerintem néha ki akarja dugni a kezét a hasfalamon, olyan erősen tolja. G szerint őt akarja látni, szerintem pedig engem, a szokásostól eltérően kívülről.

No de komolyan. Ennyire kiegyensúlyozott még sose voltam életemben, mint most. Akkor se panaszkodnék, ha lenne miről.