23. hét

Zénó máris egyedi rúgótechnikáját gyakorolja, aminek alapvetően örülök, de attól félek, hogy később ez fájni is fog. Már most nagyon határozott lendítéseket alkalmaz. Vannak mozgalmas és nyugodt napjai, amit a sajátos szimbiózisnak köszönhetően az ébredés pillanatában el tudok különíteni. Állítólag már zajokra is reagál. Legalábbis a szakkönyvek és az internetes cikkek szerint. Ebből én semmit nem vettem észre, viszont ha kaját kap, annak mindig örül. Komolyan, érzem, hogy örül. Nagyon szereti például a görögdinnyét. És az epret is.

Próbálok rendesen enni, ami nálam nagy szó. Megkönnyíti a helyzetet, hogy olyan ételeket is meg tudok már enni, amit eddig nay ívben kerültem. A túró például most kitűnő táplálék. Meglepő, de néha még kifejezetten ízlik is.

A hasam közben jó nagyot nőtt, naponta többször álldogálok a tükör előtt és gyönyörködöm magamban. Mint akin először van magassarkú cipő, vagy nem is tudom. Nem tudok hozzászokni a látványhoz. Vásároltam már 2 terhes nadrágot is, mert a régiekbe már nem férek bele. De ha akarom, úgy is tudok öltözni, hogy senki ne vegye észre, hogy terhes vagyok. Mint a múlt heti konferencián.

Voltunk orvosnál. Zénó jól érzi magát, megvan minden tagja, és kalimpál, mint egy pantomimes bábjátékos. Egyedül a gyomorsavammal van egy kis gond, és úgy tűnik, egyre rosszabb lesz a helyzet, ahogy a kiskrumpli nő és nyomja a gyomromat. De ennél nagyobb gond ne legyen.

Mostmár leszoktam arról, hogy a terhességről olvassak cikkeket az interneten, jobban érdekelnek a szülés utáni események hírmondásai. Megnéztem például a Libero 2007-es modelljeit, amire egy banner vezetett rá. Igen, 2007-es pelenkamodellek. Én is jót röhögtem ezen, de aztán megnéztem őket. Nagy választék ugyan nincs, mert életkor alapján osztályozzák a típusokat, abból meg általában egy van egy gyereknek. Mindegy, a weboldal nem csak pelenkákról szól, hanem van csevegőszoba, használtcikkpiac, és tanácsokkal is ellátnak arra az esetre, ha kifogytál az ötletekből, hogy hogyan hallgattasd el a síró gyereket. Éljen.

Fodrászhoz is megyek, levágatom a hajam. A sok okos cikkben mind azt írják, hogy terhesség alatt milyen szép lesz az ember bőre, meg haja. Na, nálam pont fordítva van. Le kell vágatnom a hajam, mert egyre szedett-vedettebbül nézek ki. De nem baj, már kitaláltam, hogy milyen legyen, nem aggódok nagyon.

Ezen a héten tovább nőtt a mellem is, most már 15 centivel nagyobb a körméretem, mint induláskor, gyakorlatilag nincs fürdőruhám, amiből nem lógok ki egyik oldalon se, és ugyanez a helyzet a melltartókkal is. Még jó, hogy idén nem kell sokat strandra járnom.

Kicsit azért ufo érzés nem egyedül lenni a saját testemben. És máris nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor még nem kellett minden éjjel felkelnem pisilni, sőt, naponta elég volt maximum kétszer pisilni összesen, nem pedig óránként kétszer, mint most.