14.hét

Azt hiszem, most értünk el oda, hogy minden rokon és egyéb résztvevő tudomására jutott a hír. Elég megnyugtató, hogy a 'vajon ki mit fog szólni hozzá' kérdéskörre több energiát nem kell pazarolnom. Külön jól esett őszinte örömöket látni, egy keveset megőriztem belőle.

Kicsit aggaszt viszont, hogy nem híztam még egy dekát se, bár a hasam akkora, mint egy jóllakott póké. A nagytestvér (haha) megnézte az ultrahangképen a kistestvért, elmagyaráztam neki, hogy mi micsoda rajta, aztán elfordult és játszott tovább. De legalább nem volt semmi elutasítás. Az is valami. Persze nem fogja még teljesen, hogy ez már éles infó, nem csak fantáziálunk a kistestvérről, hanem az már az ő fotója a képen, de nem is baj, nyárig még van ideje, meg nekünk is.