Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, február 20, 2007

13. hét

A lustaságra könnyen rá lehet szokni. Mostmár korántsem vagyok annyira fáradékony, mint az első hetekben, de azért jól esik ebéd után eldőlni oldalra és tartani azt a pozíciót egy-két órán át.

A sportolásra nem sikerült vissza szoknom, igaz, nem is próbáltam.

Valóban más a 12. hét után. A bőröm lassan kitisztul, eddig tele voltam pattanásokkal, és lelassult a szőrnövekedésem. Erről több helyen is olvastam, és eddig hülyeségnek tartottam, ugyanolyan rendszeresen szőrtelenítettem, mint azelőtt, de most láthatóan alig nő a szőröm. És a hajam se hullik. Jónekem.

A hasam szépen nő, elkezdtem kenegetni, és próbálok nem hason aludni, hogy ne zavarjuk egymást. Csak azt nem tudom, miért kelek fel minden éjjel egy-két órára. De majd erre is rá fogok jönni.