Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, február 13, 2007

Újabb fotó


Növekedünk. Most 12 hetes, és 5 centi hosszú a bébivámpír. Szerintem egyre szebb, biztos rám fog hasonlítani. A szeptember 7 most augusztus 28ra módosult, ezt már sokkal inkább elképzelhetőnek tartom, úgyhogy ezt fogom megtartani. És akkor megkapja az Auguszta nevet másodiknak.

Annyira jó voltam, hogy rögtön kiszúrtam az ultrahangon, hogy hol a feje, láttam végtagokat, a kisebb fotókon tisztán látszik szerintem, a gyengébbek jelentkezzenek és szívesen elmagyarázom, hogy melyik része micsoda a gyereknek.

Holnap megyek védőnőhöz. Stop. Elképzelni sem tudom, miért kezdenek olyan korán az egészségügyben, a védőnő ajánlgatta a 7.30as meg 8.00ás találkozót, én könyörögtem a minél későbbi időpontért. 8.30. Ő nyert. A francért nem hagyják aludni a fejlődésben lévő szervezeteket.