Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, január 29, 2007

Színterápia

A kajákkal nem állok jól, nem ízlik semmi. Gyakorlatilag gyümölcsökön élek, azok közül is a zöldek ízlenek a legjobban, a kivi meg a zöldalma. Pirosakról álmodom, dehát tél van. Sehol egy friss málna, vagy görögdinnye. Vagy akinek van, az tegye fel a kezét gyorsan. De nem ám mirelit, hanem igazi.

A bébi közben 1-2 centisre nőtt. A következő vizsgálatot még nem is említettük, de máris a második tűszúrásra koncentrálok, most jobban fogom csinálni, mint az elsőt. Szugerálom magam: 'a tű a barátom, a tű a barátom, nem bánt engem, a tű a barátom'.

Éjszakánként meg alvás helyett gondolkodom. Nem a tűabarátomon, hanem más, fontos dolgokon, ami van az életemben, nappal meg csak aludnék, úgy szeretem, hogy nem kell 9re beérnem az irodába, nekem olyan jó. Mindig arra kell rájönnöm, hogy nekem olyan jó. És ez olyan jó.

Már a könyvelőlány is tudja, hogy terhes vagyok, megkérdeztem, mi a teendő, mi lesz most a céggel, satöbbi. Úgy örült. Sőt, ma értesítettem a nagyszülőket is, erre már hetek óta készülök, és végre túl vagyok rajta. Lényegretörő és tárgyilagos voltam. És kaptak egy fotót is, hogy könnyebb legyen barátkozni a gondolattal.

Egyébként még egy előnye van ennek a terhesség dolognak, ha görbén tartom magam a széken, akkor nyomom a hasamat. Kénytelen vagyok kihúzni magam és egyenes háttal ülni, különben fájok. És még a tartásomat is javíccsa.