26. hét

Megvolt a vérvétel. Reggel elkéstem, 9.30-kor vettek vért először, éhgyomorra. Fájt. De tűrtem. Vér most sem jött, csak egymást noszogattuk a vámpír nénivel: 'Adjon már vért', 'Vegye már ki azt a tűt', 'Adjon már vért'. Lassan megtelt a fiola, és kijöhettem. Aztán a folyosón elfogyasztottam 1 db zsemlét és 2 dl tejet. És vártam. Vártam 60 percet.

Párszor megkértem G-t, hogy szöktessen meg, lógjunk el, és hagyjuk a francba ezt az egészet, úgysincs gondom a véremmel. De hajthatatlan volt. Néztem az órát: már csak 50 perc, már csak 45 perc. Mire eljött az én időm, olyan ideges voltam, hogy alig tudtam bemenni. Viszont így könnyen jött a vérem, alig éreztem fájdalmat és gyorsan végeztünk.

Az eredményünk most is tökéletes, 2 hét múlva mehetünk ultrahangra. Addig csak növesztenem kell a gyereket.

És a gyerek nő. Gyakran mozog, sokat van ébren, néha úgy bemozgatja az egész hasamat, ahogy a kocsonya szokta Jerry egér pocakját a rajzfilmben. Csak ez igazi. Látom is, ahogy oda-vissza mozog a hasam, állati vicces. Próbálom másoknak is megmutatni, de ezt nehéz.

Olyan is van, hogy kitolja a fenekét a hasam egyik oldalára. Olyankor aszimmetrikus lesz az egész hasam, egy nagy dudorral az egyik oldalon. Aztán visszamászik a helyére.