36. hét

Most kezdem azt érezni, hogy jó ez a terhesség, de most már igazán vége lehetne. Fárasztó dolog. Mindig tudtam, hogy szeretni fogok terhesnek lenni, de abba nem gondoltam bele (hogy is gondolhattam volna bele), hogy a magam fajta biztospont keresőnek rémesen sok dologhoz kell majd hozzászoknia.

Alapvetően nagy különbség van az első 20 hét és a második 20 hét között, mert a feléig csak tudod, hogy lesz gyereked, a második felében meg érzed is, ahogy mozog.

A terhesség azzal a nagy hozzászokni valóval kezdődik, hogy az életed visszafordíthatatlanul megváltozik. Eddig, akármit is csináltál, azt vissza lehetett csinálni. Ha vettél valamit, amire még se volt szükséged, azt vissza lehetett vinni a boltba, ha rosszul választottál munkahelyet, kereshettél másikat, ha rosszul választottál pasit, vagy férjhez is mentél, el lehetett válni, de a gyerek most már maradni fog. Mondjuk, hogy jól kiválasztottam a pasit, akivel le akarom élni az életemet és halálom után is mellette akarok feküdni, jól eldöntöttük, hogy együtt akarunk nagycsaládot alapítani, aztán amikor látod a csíkokat a teszten, mégis megdöbbentő a tudat, hogy kész, innentől kezdve lesz egy gyereked. Hozzá kell szokni a gondolathoz. Hiába tervezted már hónapokkal ezelőtt, és tettetek meg mindent annak érdekében, hogy teherbe ess, a tudat azért váratlanul ér. A hozzászokásban gátolhat, hogy minden élő ismerős, barát és rokon azzal kezdi, hogy ne éld bele magad, az első 12 hétben még akármi is történhet, és ha túl korán beleéled magad, akkor nagyon fog fájni ha mégsem sikerül. Én ezzel szemben minden erőmmel próbáltam beleélni magam, nehogy váratlanul érjen, hogy gyerekem születik egy pár hónap múlva. És a terheség alatt persze repül az idő.

Hiába látod az ultrahangon azt a kis pacát, amire az orvosod vigyorogva mutogat, a szived örül, az agyad meg nem nagyon fogja még fel, hogy mit jelent.

Az én esetemben a kezdő szülőkre jellemző 'alkalmas leszek-e a gyereknevelésre, fogok-e tudni mit kezdeni a gyerekkel ha megszületik' kérdéskör kompletten kimaradt, mivel ha én nem is, az apja képes ilyesmikre. Nekem ezzel nem volt gondom.

Aztán jöttek az első testi változások. Sárgadinnye méretű, sajgó mellek, ami miatt a mozgás csak korlátosan megy, nehezen múló pattanások a bőrön, komoly hajhullás, ezekhez is hozzá kellett szokni, a szőrszálak látható elvékonyodása ilyen szempontból nem értintett kellemetlenül.

Orvoshoz se jártam korábban, az is elég vacak, hogy havonta be kell menni a kórházba valami miatt. A vérvételt meg senkinek nem ajánlom. Csak nagyon elszántak essenek teherbe!

Amikor mozogni kezd a gyermek, a helyzet alapvetően megváltozik. A 'gyermeket hordok a szivem alatt' tudat kézzel foghatóvá válik, így már könnyebb. Viszont más újdonságok kerülnek elő. A hasad láthatóan megnőtt, a ruháid helyett terhes viseletet kell hordanod. Az utcán megbámulnak, ismeretlen nők nagyon előzékenyen kezdenek viselkedni Veled a város legkülönbözőbb pontjain, ragaszkodnak hozzá, hogy leülj a székre, amire mutatnak és mindenáron vizet akarnak majd adni Neked, a pasik meg a görögdinnye méretű melleid látványától nem veszik észre a hasadat és több autós dudál rád az utcán, mint máskor egy év alatt.

Ahogy a gyerek tovább nő, azt is megérted, hogy ki a francnak jutott eszébe Alien filmsorozatot készíteni azzal az alapötlettel, hogy a szörny a nő hasában nő meg és onnan jön elő. Hát így már ez is világos.

Szokatlan a fáradékonyság, esetleg bedagad a lábad estére, ha sokat voltál talpon. Kevésbé szerencséseknek kialakul a visszérbetegség, aranyérbetegség, előjön hátfájás, elhízás, stb, az se lehet könnyű.

További szokatlanság lehet, ha a kilencedik hónapban is találsz még olyan ruhadarabot a szekrényben, ami még rád jön. A terhes rucik hiába tetszettek az elején, kezdenek unalmasak lenni, és minden induláskor hálálkodsz, hogy nem a téli időszakban vagy terhes, amikor a cipőfűzéssel is bajlódni kell.

Most már szeretnék inkább túl lenni az egészen. Vicces dolog, ha a gyerek rúgdos belülről, de kezd elmúlni a humorérzékem, vagy nem tudom, de abba hagyhatná már. Inkább a kiságyában rúgdalózzon. Hiányoznak a ruháim, nem akarok több orvost látni, elég volt a várakozásból. Szeretnék újra egyedül lenni a testemben. Persze valószínűleg visszasírom még az átaludt délelőttöket, de mindig az kell, ami nincs, még ha folyton ahhoz ragaszkodom is, ami van.