Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, augusztus 28, 2007

40. hét

Így szoktunk tévét nézni Zénóval.

Hirtelen csak panaszkodás jut eszembe, amit hozzáfűzhetnék, de az mégsem lenne illdomos. Hiszen alapvetően boldog vagyok, csak most már türelmetlen.

Küldtem pár fényképet a távolabbi ismerősöknek, akik nem láttak ekkora hassal, és sok dicséretet kaptam a súlyomat illetően. Pedig én nem gondolom, hogy nagy tett volt 10 kilót hízni a terhesség alatt. 50 kilóról 60-ra hízni azt jelenti, hogy a testsúlyom 20%-kal megnőtt. Az első hallásra rengeteg. Illetve pont ugyanannyi, mintha egy 75 kilós ember 90-re nő. Néha azt érzem, hogy még 1 kiló és járni sem tudnék.

Tornázni nem jártam. Egyszer voltam, felidegesítettek, többet nem mentem. Eleinte kentem a hasamat krémekkel, de a tuti csodaszer elfogyott és nem vettem másikat utána. Az utóbbi 2 hónapban nem is emlékszem, mikor kentem utoljára a bőrömet. Pedig kellene, de lusta vagyok.