37. hét

Előre bocsátom, hogy a piros betűs mondatot nem én helyeztem el azon a fenti vonalzón, hanem a babafalviak ilyen humorosak.

Ma voltam CTG-n. Nem volt nagy cucc. Leültem egy székre, kaptam 2 tappancsot a hasamra és hallgattam a dobogást 15 percig. A szülésznő egyre aggodalmasabb kérdéseit eleinte nem tudtam mire vélni (mikorra vagyok kiírva, mennyire szokott keményedni a hasam), aztán a végén csak kinyögte, hogy a gép szerint 5 perces fájásaim vannak. Hurrá. Mondtam, hogy én meg nem érzek semmit.

Megbeszéltük, hogy ultrahangra most nem megyek, és a méhszájamat se mutatom meg inkább másik orvosnak, mert az enyém szabadságon van a héten, inkább megvárom a jövő hetet és megigértem neki, hogy addig nem fogok megszülni.

Várakozás közben volt szerencsém magam elé engedni Csiszár Jenő feleségét a vizsgálatra, így a celeb házaspár korán le is lépett. Később pedig megbeszéltük, hogy a következő gyerekünket az interneten fogjuk megrendelni, össze fotosopoljuk az apja szemét az én számmal, stb, aztán kérünk házhozszállítást és így megspóroljuk azt a sok időt és energiát, amibe a kórházi látogatások kerülnek. Ha az ötlet beválik, az eljárást szabadalomra is felterjesztjük.

Közben pedig néha azt érzem, hogy ez a gyerek nem is megszületni fog, hanem egyszerűen kirúgja majd az oldalamat és ott távozik.