39. hét

Naptár szerint ez már a 40., a hivatalos számítás szerint ma kellene megszületnie ennek a lurkónak, és ennek megfelelően érzem is magam.

Bejátszik egy közepesen erős megfázás is, torokfájással, orrfújással, át is futott az agyamon, hogy milyen szerencsétlen lenne bedugult orral szülni.

Én még az első hónapok egyikében elhatároztam, hogy a szülés előtt 3 napot egész egyszerűen átalszom majd, hogy kellő képpen kipihent legyek, amikor kell. Szoktam ilyesmiket elhatározni és megvalósítani, korábban bármikor be tudtam állítani a belső órámat és pontban 6.00-kor ébredtem óra nélkül, ha előző nap nagyon koncentráltam.

A szülésznő szerint a szülés előtti napokban az ember nem találja a helyét, furcsán érzi magát, de leírhatatlan módon, sehogy sem jó ülni, sem feküdni, szóval olyan szokatlanul furcsán érzi magát.

A testvérem pedig szülés előtt 2-3 nappal elnehezedve kezdte érezni magát a megelőző hónapok energikussága után. Na, ez utóbbi érzem most én is, nyomasztó álmossággal fűszerezve. Reggel kezdődött, sokáig aludtam. Aztán éhes lettem és fél óra alatt sikerült elkészítenem és elfogyasztanom egy szendvicset. Ebédet főzni nem bírtam, megvártam, míg G hazaér és megfőzi nekem. Enni sem volt rögtön erőm, és a nap legnagyobb részét fekve töltöttem.

Keményedik a hasam, most már tartósan, és nehezen tudom elképzelni, hogy a lanyhaságom az időjárás következménye lenne. Pedig a hét elején még az albérletváltás tartott lázban, szerdán házakat néztünk, bankba telefonáltam, ma meg már semmi nem érdekel ezek közül.

Holnap megyek a kórházba a következő vizsgálatra.