Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, szeptember 03, 2007

41. hét

Megállapíthatjuk, hogy Zénó nem sieti el a dolgot, aminek örülök is, meg nem is. Remélem, mindig ilyen nyugis gyerek lesz, ül a fenekén szép csendben és türelmesen vár a sorára. Ezen a héten azonban jó lenne, ha összekapná magát.

Az éjszakai görcsök ma már a délelőttre is átcsúsznak és egyre erősebbek. Időt nem mérek, mert az marha unalmas dolog és csak ideges lennék tőle. Egyelőre nem súlyosak. Ha ma vagy holnap megszületne, akkor pénteken ki is engednének a kórházból és a hétvégét már itthon tölthetnénk. És azért is lenne jó, ha ma vagy holnap megszületne, mert szerdától a doktor úr konferenciázik vidéken, a vasárnap meg olyan messze van.

A babaruha vásárlással nagyon előre látóak voltunk, félő volt, hogy szeptemberben hideg időben születik ez a gyerek és nem töltöttük meg a szekrényt ujjatlan, vékony, nyári bodikkal. Milyen jól tettük.

Ebéd után megyünk ctg-re, most is igyekezni fogok szép hegyvonulatokat produkálni a papírra, ahogy szoktam.