Az első hét

Hétfőn bemutatkoztunk a gyerekorvosunknak. Nagy csalódás volt, az agyondicsért doktorbácsi futólag végignézett rajtam és a testi adottságaimra utalva megjegyezte, hogy 'csoda, hogy 50 grammot tud szopni ez a gyerek a semmiből', majd a melleim felé biccentett a fejével. Köszi.

Kaptunk mérleget, hogy lássuk, mennyit eszik a gyerek, de már első nap megnyugtató volt az eredmény, egy-egy alkalommal 70-80-110 grammot eszik, és még marad is tej, csak elalszik evés közben és nem lehet felébreszteni sem. Olyankor felemelem és jót röhögök, ahogy a 4 végtagja előre-hátra leng, a gyerek meg úgy fest, mint egy homokzsák, csak az arcán vélek felfedezni valami elégedett mosoly félét a degeszre tömött hastól 15 centire északra.

A védőnő is meglátogatott minket, kedd délelőtt sietős női kopogásokat hallottam az ajtó előttről, de nem mentem ki, a csengő ki van iktatva, gondoltam, ha be akar jönni, majd kopog az a szerencsétlen, nyilván más családokkal is előfordul, hogy kikapcsolják a csengőt, ha gyerekük születik, ilyesmi nem fog ki egy védőnőn. De mégis. Elment, aztán pár perc múlva visszajött, és egyszerűen benyitott (!) a lakásba, bejött és meg sem állt a nappali közepéig. Én ott ültem a kanapén, kezemben a gyerekkel és kurvára meglepődött arcot vágtam. A nő bemutatkozott, elmondta, hogy ő a védőnő és jött minket meglátogatni. Csengetett, de nem nyitottam ajtót, ezért úgy gondolta, benyit, mert látta az ablakon, hogy gyerekruhák vannak a szárítón, így biztos volt benne, hogy jó helyen jár. Én nyugodt hangon közöltem vele, hogy 'azért az is elég lett volna, ha bekopog.' Vele sem leszünk jóban, ahogy az előző védőnőt se tudtam elviselni. Nem is maradt sokáig.

Aztán a héten nekiláttunk a szülést követő adminisztrációs feladatok sorának, reggelente papírokkal látom el Apát és útnak indítom a bürokrácia rengetegébe. Elég jól viseli. Van már egy csomó iratunk: születési anyakönyvi kivonat, lakcím kártya, TAJ szám, most próbálunk államkincstári juttatásokhoz hozzáférni, de a feladat nem egyszerű, 3 helyen kell sorban állni, a hivatalok előtt parkolni nem lehet, ülőhelyek nincsenek az ügyfélszolgálaton, sőt, az ügyfélszolgálatot is csak 5 fős személyzet jelenti, aminek köszönhetően nem kis várakozással kell számolnia a bátor szülőnek, aki nekivág a feladatnak.

Mi meg alig mozdulunk ki, az első napokat a lakásban töltjük, hogy nehogy elkapjunk valami kósza bacit a levegőből. Eszünk és alszunk rendíthetetlenül.

Ma reggel leesett a köldökcsonk is, amit már nagyon vártam, mert elég macerás volt a tisztítása, Zénó nem szerette, ha törölgettem. Eltenni nem fogom, az ereklyéket tartalmazó dobozába ez a darab nem fog bekerülni.