Éjszakai terror

Az éjszakai etetésben csak az a szórakoztató, hogy közben arra gondolok, hány száz ember csinálja éppen ugyanezt rajtam kívül. A sorsközösség tudata nyugtatólag hat , ha eléggé koncentrálunk. Különösen az a jó, amikor én már visszatérek aludni, és eszembe jutnak azok, akik csak most kezdik a programot.

De ha elkezd végre beszélni ez a gyerek, akkor megkérdezem majd tőle, hogy miafrancért kell randalírozni éjjel, amikor aludni is lehetne helyette. Lehet, hogy ő is csak a sorsközösségét akarja kiépíteni a hangoskodással? Ha ő nem alszik, más se aludjon? Okos gyerek.