Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, szeptember 30, 2007

4 kilós húsgombóc

Ez a töpszli malac elérte a 4 kilót. Elzsibbad a karom, mire megetetem, ki kell találnom valami kényelmesebb testtartást az etetésekhez.

Persze még mindig csak eszik alszik meg sír, alig várom, hogy mutasson végre valami trükköt. Vagy válaszoljon, ha megkérdezem, hogy mi a baja. De egyelőre türelmesnek kell lennem.

Lassan vágni kell a körmét, mert marha nagyot tud karmolni, az arcát pedig ellepte valami tejkiütés, amit én változatlanul tejmérgezésnek hívok. Már járunk sétálni a diósdi akadálypályán, amit az utcák jelentenek, de ha nem, akkor is szívunk friss levegőt az udvaron, már amikor az M0-ás balesetek miatt nem terelik épp a teljes kamionforgalmat a mi utcánkba.

Cumit is kapott a héten, amikor meguntam, hogy a mellemet rágja megnyugvás gyanánt. Egész jól viseli az átvágást, általában beválik.