Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, november 12, 2007

Egy szuperhős mindennapjai


Zénó megkapta a 2 hónapos oltását. Nem sokat sírt, és azóta is jól viselkedik. Láza egyelőre nincs. Nagyon büszke vagyok rá. Hazafelé már bóbiskolt a kocsiban, majd kaja után 14-19 óráig aludt.

Hiába, a szuperhősök élete nem könnyű. Minden ilyen apró tettekkel kezdődik, aztán pár év múlva megmenti majd a világot.
A hosszú alvás után nem is akart rögtön visszafeküdni, beszélgettünk egy kicsit, nyújtogatta a nyelvét Apára, aztán leült közénk helyszínelőket nézni, meg pattogatott kukoricát rágcsálni. Kapott egy lázcsillapító kúpot, nyugodt éjszakára számíthatunk.
Ja igen, tegnap leesett az első hó. Aztán elolvadt. Zénó nem látott belőle semmit, a szánkózáshoz még kicsi, hógolyóval meg legfeljebb én tudtam volna megdobálni.

posted by szokoz | 9:04 du.