Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, november 24, 2007

Zénó az arborétumban sétál


A tanulást a legegyszerűbb növények latin nevével kezdtük. Mindent az elejéről, csak szép sorjában.
Furcsa érzés ám, ha az ember a gyerekét sétáltatja azon a helyen, ahová tanulni járt. Egész furcsa érzés. Főleg, hogy közben egyetemistékat kell kerülgetni, akik órára rohannak. Pár éve én is így rohantam és tök hülyének néztem azokat a gellérthegyi anyukákat, akik oda vitték sétálni a gyereküket a mi arborétumunkba. Aztán tessék, én is oda fogom vinni, amikor csak tudom.

posted by szokoz | 5:41 du.