Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, december 21, 2007

A legjobb barát




Egyelőre sok ismerőst nem tudunk felmutatni, így a gyerekszobában keresünk játszópajtásokat. A legalkalmasabb havernek a fehér Bocika bizonyult, mivel sokat lehet bábozni vele, könnyű, puha és 60 fokon mosható.

Bocika remek szórakoztató. Ha kell, táncol, énekel, mesét mond (magyar hangja én vagyok), ugrál Zénó pocakján, de csak egyszerűen hozzá bújni is jó elalvás előtt. A kezek felfedezése utáni robbanásszerű fejlődést is Bocika segítségével követtük végig, most már Zénó határozottan érte nyúl, gyors mozdulatokkal, és magához rántja a kis havert. Semmi bizonytalanság.


És mivel mostanában mindent a szájába vesz, gyakran hangzanak el nálunk olyan szabályok, hogy 'nem rágjuk meg a barátunk kezét' vagy 'nem tépjük le a barátunk fülét' esetleg 'nem nyálazzuk össze a barátunk lábát'.