Túl a sövényen

Kaja! Kaja!

Orvosi engedéllyel tegnap elkezdtük a zöldségek fogyasztását. Jó lenne most ide tenni egy fotót, amin bokáig sárga a gyerek a sütőtöktől, de sajnos annyira nem ízlett neki semmi, hogy még csak össze se kente magát vele, és fotózni se volt idő, olyan gyorsan visszakapta a cumisüveget. Ordítás lett belőle, valsággal zokon vette, hogy valami sárga izét adunk neki kaja helyett. Szinte remegett ordítás közben, megsajnáltuk és visszatértünk a tejhez. Tegnap a krumpli, ma a sütőtök, egyik se tetszett neki. Csak azt nem értem, hogy akkor mi a francért nézi ki a számból a kaját, ha eszem. Látszik a szemén, hogy annyira megkóstolná. De bolognai spagettit mégse etethetek vele.

Megkapta a 4 hónapos oltást, kiborult tőle, sírt, egész nap hisztis volt, és ettől is én az lettem. 3 órát bömbölt végig vígasztalhatatlanul, aztán eláult. Reméltem, hogy talán ez után átalussza az éjszakát, de még így sem, hajnali evés és 5 órai korán kelés lett ebből is. Szórakozik ez a gyerek.

Kapott zsebes nacit meg kapucnis felsőt, nagyon vagányan néz ki benne. Biztos tudja, hogy Apának is ilyen van, és büszkén feszít benne.

Én a gyerekhibernáló ötlete után újabb niche-t fedeztem fel a gyerekholmik piacán: az altató lövedéket. Olyan kellene, mint a vadállatoknál, a nehezen megközelíthető, veszélyes egyedeket távolról megcélozni és altató lövedékkel semlegesíteni. Alvás helyett dobhártyaszaggató hangerővel ordító gyerekek kezelésére kiválóan alkalmas lenne, szerintem tuti nyerő lenne, sokan kapnának utána.