Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, január 16, 2008

Hírek


Nem erőltetjük a zöldségeket, várunk még egy ideig a kóstolgatással. A testvérem és a védőnő szerint is gyümölcsökkel kellene kezdeni zöldségek helyett, mert azok édesek, mint az anyatej. Hát, jó, 2 hét múlva újra próbálkozunk.


Egyébként újra mintagyerekem van, semmi ordítás, egész nap vigyorog, elemében van, ha leteszem, alszik, séta közben is alszik, csak nagyon tud ordítani, ha éhes. Ilyen eddig nem csinált. Foga még nincs. Nyála viszont igen, és a rajongott tárgyak állapotán ez meg is látszik, a plüss állatok keze-lába-csápja-cetlije agyon van nyálazva, de Apa billentyűzete és az én telefonom is megszenvedi ezt a nyálazós időszakot, remélem, azért túléli mindkettő.