Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, február 10, 2008

5 hónapos 1 hetes gyerek


Egy heti kemény munkával rászoktattuk Zénót az éjszakai alvásra. Már nem ébred fel 3-4 óra között kajáért, hanem 5-6 között kezdi a reggeli műszakot, amit nagyon komoly előrelépésnek értékelek.


Már szép széles támasszal nyomja ki a mellkasát hason fekve, és könnyedén gurul át a hátára. Hasra fordulni nem tud még, de komoly erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Olyan C betűbe feszíti ki magát, hogy majdnem eléri a lábujjaival a fejét, rossz nézni, mintha ki akarná törni a saját nyakát meg gerincét egyszerre, de neki semmi gondot nem okoz. Azt is tudja már, hogy könyöktámasszal tartja magát és a másik kezét az égbe emeli. Nyúl a játékokért magasra. Egyre vidámabb így a pelenkázás és öltöztetés, Zénó jól szórakozik, én meg erőlködök, hogy haladjunk is valamit. Komolyan mondom, először jó ötletnek tűnt a pelenkázó asztal fölé játékot függeszteni, azt hittem, majd leköti a figyelmét és észre sem veszi, hogy öltözünk, vagy pelenkázunk. Igazam is lett, tényleg nem veszi észre.


A játszószőnyegen megunta, hogy a belógó maci hátrabillen, ha megüti a kezével, ezért ravaszul megtámasztja hátulról a lábaival, és úgy ütögeti. A macinak így esélye sincs a menekülésre. Erről mutatok egy fotót.