Füred

Tegnap Füreden rákapott a gyerek a sétára. Úgy egy órán keresztül csak sétálni volt hajlandó, ha kézbe akartam venni, vagy esetleg a babakocsiba akartam betenni, ordítani kezdett. Ahogy letettem, már vigyorgott és indult megint sétálni.

Én azt hittem, ettől majd jól elfárad, aztán hazáig csend lesz a kocsiban. Persze. Ugyanannyit nyűglődött, mint máskor szokott, nem szereti, ha be van csatolva, menni akar állandóan. 8 körül értünk haza, még akkor se aludt, pedig jó szokása szerint azért a városnév táblánál mindig bealszik, ha utazunk, és természetesen a célállomás táblájánál nyomja el az álom. De tegnap még ezt se.

Ma reggel egymást etettük: nála is egy kanál, nálam is, én az ő szájába toltam a kaját, ő az enyémbe.