Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, október 03, 2008

13 hónapos


Vannak jellegzetes mozdulatai, amiket jó lenne mozgóképrögzítővel dokumentálni. Ha működne az eszköz, ezeket venném fel:

- ahogy ittababát játszik, egyik kezét az arca elé teszi, aztán elveszi a kezét és azt mondja: ii (állókép csatolva)
- ahogy a kezét előre tartva egyensúlyoz 2 lábon
- ahogy térden állva a két kezét a magasba emeli és a következő pillanatban hasra veti magát
- ahogy a szemét összezárva kacag, amikor Apa puszilgatja a nyakát
- ahogy kukucsot játszik az ajtófélfánál. különösen, ha csak támasztéknak használja és nem is bújik el mögé
- ahogy rámijeszt a zuhany alatt: a függönyt félrerántva, kukucsot játszik
- ahogy a fejét simogatja evés közben, kajás kézzel, közben vigyorog
- ahogy mindig vigyorog
- ahogy az ölembe kéredzkedik és a vállamat kezdi rángatni, hogy álljak fel, közben meg hevesen mutogat a másik kezével, hogy merre vigyem
- ahogy az ölembe ül és ugrálni kezd, mert lovacskázni akar