Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, szeptember 12, 2008

Puszi

Még mindig nem akar puszit adni, pedig minden ébredés után követelőzök egy sort és megmondom neki, hogy addig nem mehet sehova, amíg nem adott puszit. Rá se hederít. Már azzal is fenyegetőztem, hogy összefirkálom filctollal, de semmi. Esze ágában sincs megpuszilni. Rémes.

posted by szokoz | 5:05 du.