A bölcsi

A bölcsivel kapcsolatban azért voltak fenntartásaim. Volt alkalmam egy éven keresztül az ablakból figyelni a bölcsi udvarát. elszomorító volt. Akkoriban még nem érintett meg nagyon a téma, mivel azt hittem, Z nem fog oda járni. Amikor viszont beírattam, eszembe jutott az a sok rémes jelenet, ahogy a bölcsis nénik egy kupacban cseverésznek az udvaron, rá se néznek a gyerekekre, csak néha, ha felsír valamelyik, akkor szólnak hozzájuk, kifogásolható stílusban.

A beíratkozáskor persze a vezetőnő elmondta, hogy náluk minden bölcsis néni nagyon kedves, nagyon figyelmes és nagyon szereti a gyerekeket. Persze, mindent nagyon. Nem hoztam fel a más irányú tapasztalataimat, abban bíztam, hogy talán tényleg így van és nyugodt szívvel mehetek vissza dolgozni.

A beszoktatáskor külön odafigyeltem arra, hogy megfigyeljem a bölcsis nénik viselkedését. Persze kifogtuk a legjobbat, aki tényleg szereti a gyerekeket, tényleg figyelmes és türelmes velük. Annyira nem oda való a hölgy, hogy szinte szürreális a jelenléte a többiek között, és gyakran teszem fel magamnak a kérdést, hogy vajon ő jól érzi-e magát ott nap mint nap. szeptember óta dolgozik itt, gondolom, még neki is új a helyzet.

Annak is fültanúja voltam, ahogy egy régi bölcsis néni beköszönt a szobába a régi kollégáinak, és a kérdésükre fennhangon azt mondta: 'jaj, dehogy jövök én ide vissza dolgozni, eszem ágában sincs, minden szülő nevelje fel a saját gyerekét otthon'. Valószínűleg nem vette észre, hogy egy szülő is hallotta a kijelentést. Mindegy. Tehát igazam van.