Az első hó

Z bölcsödés lett. Szereti. És én is.

Persze megkaptam előre, hogy készüljek fel a negyed órás bömbire reggelente elváláskor és nekem erősnek kell majd lennem, ami persze senkinek se sikerül. Beijedtem. A fokozatos beszoktatásnak és a fiam kiegyensúlyozottságának köszönhetően semmi para nem volt. Még a cipőt se tudom levenni a lábáról, már rohan befelé, a kabátot is menet közben kapom le róla, az ajtóban észre se veszi, hogy én búcsúzkodni próbálok, megy be a gyerekekhez meg a játékokhoz, hátra se néz. Én meg szomorúan veszem tudomásul, hogy a gyerek rám se hederít. Délben, amikor megyek érte, a bölcsis nénit megkérdezem, hogy hiányoztam-e neki, mire zavartan azt mondja: nem, de utánam sírt, amikor kimentem bepelenkázni egy másik gyereket. Hurrá.

Végül is ez még mindig jobb, mintha negyed órás bömbölés kíséretében búcsúznánk reggelente, végül is megnyugtató tudni, hogy a gyerekem egész nap jól érzi magát, és Z kiegyensúlyozottsága, biztonságérzete azt mutatja, hogy eddig valószínűleg jól végeztük a dolgunkat. Vállonveregetve érzem magam.

A bölcsis néni nagyon szereti Z-t, ő is puszikat dobál neki hazainduláskor, vagy egyenesen visszaindul a szobába cipőhúzás helyett. Mint aki nem is akar hazajönni. Aludni még nem szokott a bölcsiben, azt még szokni kell, az idegen helyen alvás még egyszer sem sikerült neki, de talán pár nap múlva már ezzel sem lesz gond és tényleg nyugodtan mehetek majd vissza dolgozni.

Zénó tényleg nagyon ügyes gyerek. Ha izzadásgátló kerül a kezébe, kenegeti vele a mellkasát. Ha fültisztító pálcika, azt beledugja a fülébe. A bölcsöde ajtaján bekopog, mielőtt bemegyünk, pedig ezt se tanítottam neki soha, egyszerűen elleste, mint a többit. Fogkefével sikálja a fogait. Ha folyik az orra, hoz egy zsebkendőt, és az orra elé tartja. A popsitörlő kendővel törölgeti a popsiját. Órákig elvan egy nyeles serpenyővel, különösen, ha fakanalat is kap hozzá, meg egy pár darab száraz tésztát. Kevergeti, megkóstolja, nekem is kanalaz belőle, aztán kavargatja tovább, aztán arréb viszi, és folytatja.

A kézügyessége is ámulatba ejtő, legózik, rádugja Apa telefonját a töltőre, bekapcsolja az etetőszék biztonsági csatját maga körül, és tegnap egy kisautó kiesett kerekét is visszatolta a helyére, kb 2 mm átmérőjű volt a tengely, és 3 mm a lyuk, ahová be kellett tolni. A tollak kupakját is gond nélkül visszateszi anélkül, hogy összefirkálná saját magát.

És tegnap leesett az első hó. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá.