A kúszóbab

Hajnalban kel és 'futás! Panda!' felkiáltással rohanni kezd a kanapé felé, hogy rajzfilmet nézhessen. Minden nap, valamikor 5.10 és 6.30 között.

Egyébként figyelmes fiú. Mindig lehúzza a cipőjét, ha hazaér, kiviszi a pelust a kukába, szól, hogy a kismotorját ne hagyjuk az utcán, a babakocsiját meg a csomagtartóban. Bámulok.

Felismeri a helyeket, amerre járunk. Ajkán Mamiék utcáját, a TESCO partkolóba érve pedig a gekkókat kezdi emlegetni, tudja, hogy ott szoktunk tücsköket venni nekik.

Apára várva mindig mondogatja, hogy 'Apa mindjárt jön, jó?' , azt már nagyon tudja, és mindig nevetek rajta, talán ezért is mondja olyan gyakran.

A bölcsiben nagyon szeretik, a bölcsis néni szerint az én fiam a legokosabb az egész bölcsiben, pedig ő a legfiatalabb.

És most tűnt fel, hogy szereti, ha megöleljük egymást Apával. Nagyot mosolyog, és ő is odajön ölelgetni minket. Édes pofa. Ma reggel annyira fáradt volt, hogy elfelejtette az aranyszabályt és véletlenül odafeküdt mellém a kanapén. Alig múlt 5 óra, Pandát néztünk. Hozott nekem is egy plüssállatot, hogy nekem is legyen mit ölelgetni, aztán odabújt mellém, úgy 10 percre. Nem is értettem. De nagyon boldog voltam tőle.

Ja, azt a fenti becenevet Apától kapta. Aki szerint a gyerek mosolya mögött egy ördög rejtőzik. Egy aljas kúszóbab.