Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, június 24, 2009

Bölcsi szünet

5 hétre bezárt a város legnagyszerűbb intézménye. Dráma van Budaörsön.

Ez már a második hét, Z pedig láthatóan fürdik a jókedvben, amióta a rokonok pesztrálják. Azzal tudtam csak felkelteni az érdeklődését (magam iránt) mikor hazajött, hogy fél órán keresztül a padlón húztam-toltam egy párnát, amin ő hasalt. Házi csúszda, egyszerűen és olcsón. csak a derekat nem kíméli.

És beszél. Egész nap beszél. Kedves hangja van, szeretem. Csak ne azt mondja folyton, hogy 'enyém'. Mert az nagyon unalmas tud lenni.