Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, szeptember 06, 2010

Sok hülye

Sok hülyével találkoztam már, amióta gyerekem született, a legtöbben a zebránál vagy a bevásárlóközpontban kezdenek el gügyögni a gyereknek, meg megkérdeznek róla (jobb esetben róla, rosszabb esetben tőle) minden hülyeséget.

De ma nem. Egy nénike megkért, hogy a legfelső polcról vegyek le neki egy üveg szörpöt, mert neki az a kedvence, de nem éri el, és nem mer felállni az üres polcokra, mert mindkét csípőjében protézis van és nehogy baja essen. Megkérdezte, hogy nem másznék-e fel én.

Mondom neki nem kis meglepődéssel az arcomon:
- Ne haragudjon, de a kilencedik hónapban?!

Aztán mielőbb belelendült volna a bocsánakérésbe, meg a saját harmadik terhességének történetébe (ami tényleg nagyon de nagyon nem érdekelt, de állítólag neki is így lett valami baja), kerítettem neki egy pasast, aki simán felnyúlt a rohadt szörpjéért a felső polcra. Ááááá.

2 Comments:

Blogger SzaboZsee said...

Szerintem a néni tisztában volt azzal, hogy a kilencedik hónapban vagy, tekintve, hogy ő is abban van. Szeptember, tudod... :-)

10:57 du.  
Blogger szolyva said...

Aha.

10:08 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home