A névválasztás

A Kara név már régóta tetszett nekem, Zénónak is ezt a nevet akartam adni, csak G ragaszkodott hozzá, hogy legyen egy rendes neve is a gyereknek, így lett ő Kara helyett Áron. A Kara török eredetű, és azt jelenti, hogy Fekete.

Én ennyi keresztnévvel meg is elégedtem volna, mert bár hagyománynak számít a családban a két keresztnév, - ráadásul úgy, hogy azok közül a másodikat használjuk, az első meg csak dísznek van - , szerintem ez nem vált be, és hiába a hagyomány, ha értelmetlen, akkor - úgy gondoltam - ne erőltessük. Ez viszont G-nak nem tetszett.

És akkor Géza előállt a Koppány névvel, a háttérben azzal, hogy a Kovács család az 1400-as évekig vezeti vissza a családfát, Koppányi-Kelemen Zita grófnőig, és ebből arra következtetnek, hogy ők Koppány leszármazottjai, mivel akkoriban törzsi alapon adták a családnévet. Egy-egy pohár elfogyasztott bor után Géza gyakran emlegeti, hogy ideje lenne már visszakövetelni a trónt, meg kárpótlást kérni az államtól a jogtalanul kivégzett rokon után.

Ennél csak az a viccesebb, amikor szektát akar alapítani a fiával, mert ezek a mai szekták tagi hozzájárulások gyűjtésén alapulnak, és elég jól élnek belőle a vezetők, nulla munkával. Géza rakná össze az ideológiát, Gábor meg az üzleti modellt, ez a nagy terv évek óta.

Szóval Géza kezdett ragaszkodni a Koppányhoz, de nekem nagyon nem tetszett. Nem akartam egy felnégyelt figuráról elnevezni a kisebbik fiamat. Mondjuk megkeresztelni úgyse akartuk, de mégiscsak egy pogány név, amitől nekem az az érzésem, hogy a viselője valami kirekesztett, törvényen kívüli, szerencsétlen fickó, barátok nélkül, egyedül a világban.

Aztán egyre többeknek tetszett ez a név, családon belül és kívül is, aztán végül beleegyeztem, csak azzal a feltétellel, hogy Kara Koppány lesz és nem a hagyomány szerinti Koppány Kara, mert így is állandóan magyarázni kell majd, hogy a Zénó Zénó és nem Áron. Szerintem ennek semmi értelme.

Egészen a szülőszobáig vitatkoztunk Gáborral a nevek sorrendjén, még vajúdás közben is azt hallgattam, hogy hadd maradjon a szokott sorrend, és különben is, ha megszületik és kérik majd a nevét az adminisztrációhoz, akkor úgyis Gábor fogja bemondani a neveket, mert én nem leszek olyan állapotban. Ez kedves. Egy másik szülésznő viszont őszintén meglepődött, amikor viccesen megkérdezte a vajúdóban, hogy megvan-e már a baba neve, mi meg mondtuk, hogy még nincs.

Aztán tényleg nem voltam olyan állapotban, hogy társalogjak a végén szülésznőnkkel, de Gábor szerencsére elég jófej ahhoz, hogy az én verziómat regisztráltassa, így lett végül Kara Koppány.

Hozzáteszem, hogy a téves névhasználatot így sem úsztuk meg, mivel a Karát senki nem ismeri keresztnévként, így már a kórházban Koppánynak hívták a gyereket, valószínűleg vezetéknévnek hitték a Karát. Sőt, kétszer fordult elő, hogy azzal hozták be nekem a gyereket, hogy itt van Kovács Kiara Koppány. Olyankor visszakérdeztem: 'na most akkor fiú, vagy lány'?

Még a gyerekorvos is szimpatikusan visszakérdezett a név elhangzása után: 'És akkor a neve micsoda'?

Összességében nem bántam meg, hogy Koppány lett, tényleg sokaknak tetszik, negatív visszajelzést még senkitől nem kaptunk (próbálták volna csak meg..), és tényleg olyan, mint egy kíméletlen kis hadvezér, aki ordítva kommunikál a néppel, akár az éjszaka közepén is, ellentmondást nem tűrően és megtorlóan. Kemény kis fickó, az egyszer biztos, szerintem jól fog illeni hozzá az összes neve.

Aztán hogy ez mennyire anyai megérzés, és mennyire önbeteljesítő jóslat (egyszerűen olyanná neveljük, amilyennek látni akarjuk), azt nem tudom. De biztos nem lesz egy kis anyámasszonykatonája ebből a gyerekből.