Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, január 23, 2011

Zénó csacsog:

Sétálunk az utcán, meglátja a jelmezbolt előtt a táncoló Télapó figurát, amit az aktualitás jegyében kalózjelmezzel öltöztetett fel az élelmes üzlettulajdonos:
- Nézd, megint ott van az a fickó!

Meglát egy futó női alakot a buszpályaudvar közelében:
- Anya, miért fut az a piros kabátos?
- Biztosan a buszhoz szalad, hogy nehogy lekésse.
- Akkor mi is siessünk, nehogy lekéssük a házat. (hazafelé mentünk már.)

Hazaérünk, becsukja a lépcsőház ajtaját:
- Ezt jól be kell csukni, nehogy megszökjön a Mami.