Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, január 06, 2011

Zénó a tévéről csacsog:

Tévézik ebéd után, alvás helyett:
- Hát te, miért nem alszol?
- Mert alvás közben nem látom a mesét. - így az őszinte válasz. Ez nekünk eszünkbe se jutott.

Apa összerogy a fáradtságtól dögönyözés közben:
- Kipurcantam, nem tudok felállni.
- De Apa, a lovak is állva alszanak, állj fel!
- Ezt meg honnan tudod?
- Láttam a Bibi és Tinában, a tévében.