Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, december 20, 2010

Zénó beteg

Zénó tegnap belázasodott. Az tűnt fel igazán, hogy nem ugrál, nem sikítozik ész nélkül, csak ül a tévé előtt csendben. Gyorsan megmértük a lázát.

38,5 is volt, éjszakára kapott lázcsillapítót, aminek legalább úgy örült, mintha csokit adtunk volna neki. Nagyon szereti a gyógyszereket. Kérdeztük, hogy fáj-e valamije, de Z nem az a panaszkodós fajta, azt mondta, a torka nem fáj, néha a hasát fájlalta, de semmi több. A gyerekorvos első ránézésre semmit nem állapított meg, elküldte laborra, hátha az kimutat valamit.

Szerintem csak egy gyors lefolyású jógyerek betegségről van szó, amióta lázas, azóta nem rohangál, nem ordibál, nem goromba, udvarias, csendes, tisztára mint egy jó gyerek. Meg kellene kérdezni a gyerekorvost, hogy hol fertőződhetett meg, oda gyakran fogunk járni ezentúl.

1 Comments:

Blogger SzaboZsee said...

hol fertőződhetett meg, oda gyakran fogunk járni ezentúl
Nyugi, innentől immunis lesz... :-)

1:01 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home